Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. Csak jó hírek pedig nincsenek Menedzsment Fórum, 2007. június 14. Látszólag minden rendben van a vállalatok és a sajtó közti kommunikációval, amelyben oroszlánrészt vállalnak a csatornaként funkcionáló pr-ügynökségek is. A sajtó mégsem mindig jut érdemi információhoz, a vállalat pedig nem feltétlenül tudja célba juttatni mondanivalóját. Helyreigazítási kérelem, önfényezõ sajtóközlemények, semmit mondó sajtótájékoztatók csak néhány abból a csokorból, milyen problémákkal küzdenek az újságírók, és mikbõl kellene nap mint nap hírt gyártaniuk. A másik oldalon azokat a vállalatokat találjuk, amelyek csak a jót és a szépet osztanák meg a nagyérdemûvel, s a bakikat vagy a vállalat veszteséges eredményeit mélyen eltitkolnák a nyilvánosság elõl. A két oldal között pedig ott áll a kommunikációs ügynökség, amely jó esetben folyamatosan azon munkálkodik, hogy csökkentse a két fél között tátongó ûrt. A meggyõzés mestere "A pr-cég mediátori szerepet játszik, csatornaként funkcionál a vállalat és a sajtó között" - állítja Németh Sándor, a Capital Communications igazgatója. A pr-es az, aki tompítja a céges önfényezéseket, miközben arra is felhívja a vállalat figyelmét, mire van igény a másik oldalon. Ezen kívül értékeli a cikket, s megpróbálja értelmezni az ügyfél számára, annak érdekében, hogy az ügyfél foglalkozzon a bírálattal és amennyiben szükséges, keressen rá megoldást. "Ügyfélfüggõ, ki mennyire fogékony és érti meg, hogy mi a sajtó feladata, és hogy a kritikus észrevételek hitelesíthetik a leírtakat" - véli Dr. Hegyi Gábor, a Capital ügyvezetõje. Kutat a Szonda Ipsos Hogy valami mégsincs rendben a pr-ügynökségek és a sajtó közti kapcsolattartásban, arra utalhat, hogy a Szonda Ipsos a hetekben kezdett felmérést újságírók körében. A megrendelõrõl a piackutató cég annyit elárult, hogy egy hazai kommunikációs ügynökség. Eddig 400-500 válasz érkezett az online kérdõívre, tudtuk meg a kutatást vezetõ Závecz Tibortól. Hasonló véleményen van Hevesi Nóra, a GCI Hungary pr-igazgatója: "Néha nem könnyû összeegyeztetni a marketing típusú szemléletet az újságírói igényekkel, az viszont az ügynökség felelõssége, hogy ez sikerüljön." Ahhoz viszont, hogy legalább a pr-ügynökség tisztában legyen az igényekkel fontos, hogy folyamatosan kommunikáljanak a sajtóval, amibe idõt és energiát kell fektetni. A GCI évente kérdõívben méri fel a változó újságírói igényeket, és sok sajtóssal napi kapcsolatban van. Az ilyen párbeszédekbe még az is belefér, hogy az újságíró a pr-es szemébe vágja az ugye ezt te sem gondoltad komolyan megjegyzést. Az érdekeket nehéz összeegyeztetni, de lehetséges, bár a határmezsgye igen vékony, mennyit engedjen bármelyik fél irányába a kommunikációs ügynökség. Hegyi Gábor szerint nem szabad hibáztatni a vállalatokat, hogy jobb képet festenek magukról, mint a valóság, hisz mindenki erre törekszik, ellenben az ügynökségnek közbe kell tudni lépni. Ott, ahol megvan a bizalmi viszony vállalat és ügynöksége között, ez nem is okoz gondot. Az ügynökség a cég külsõ szeme „Jó egy külsõ szem, akinek közvetlen kapcsolata van a sajtóval, és objektívebben lát rá a dolgokra, mint a vállalat” - említett egy érvet a kommunikációs ügynökség használata mellett Tihanyi Kinga a Deloitte marketing menedzsere. Emellett az ügynökség kreatív ötletekkel is elõállhat, hogy az újságírói igényeknek testhezállóbban feleljen meg a vállalat. A marketing menedzser ilyen kreatív ötletként említette a sajtóvacsorákat, amelyeket már jó néhány éve indított a Deloitte. "Folyamatos megújulásra van szükség, mert amitõl korábban a sajtó meghatódott, az idõvel elvárt lesz" - tette hozzá Tihanyi Kinga. Ettõl függetlenül a bevált ötleteket sem szabad félredobni, pusztán újakat kell felvenni melléjük. Hogy mivel rukkol ki az idei évben a Deloitte és pr-ügynöksége, az még titok. Az elhangzottakból úgy tûnik, el lehet ásni a csatabárdot ügynökség és újságíró, újságíró és nagyvállalat között, de ezen minden félnek egyformán dolgoznia kell. Csak jó hírek pedig nincsenek. Menedzsment Fórum, 2007. június 14.